Bor és kalács szertartása ("Ale and Cakes")

Az újpogány mozgalom egyik legjellemzőbb vonása a szertartások alapvető menete, mely Gerald Gardnerig nyúlik vissza:

1. a védőkör megrajzolása
2. a negyedek/égtájak megszólítása
3. az istenek meghívása
4. energia gyűjtése és használata
5. szimbolikus lakoma kaláccsal és borral
6. elköszönés az istenektől és negyedektől
7. a védőkör lezárása

Az ötödik rész, valamilyen étel illetve ital megszentelése és elfogyasztása a szertartst gyakran követő kötetlen társas együttlét bevezetője. Egyrészt a résztvevőkek segít az energia "földelésében", másrészt az eucharisztikus kenyér és bor szertartásból merít ihletet. A "kalács és bor" elnevezés utalás Jeremiás könyvének 44. fejezetére, ahol a zsidó nők elmondják Jeremiásnak, hogy újra füstölőt fognak gyújtani és bort, valamint "az ő képmását hordozó kalácsokat" fognak felajánlani a "Mennyek Királynőjének", mert amikor a múltban ezeket a hagyományokat követték, volt elég élelmük, gyarapodtak és nem történt velük semmi rossz.

A bor "feltöltése" az athame hegyének egy pohár borban való megmártásával történik. Ez a gyakorlat a gardneriánus irányzat háromfokozatú beavatásából ered, ahol az athame borba mártása szimbolizálja a Nagy Rítust. A kalácsot szintén feltöltik, aztán a borral együtt szétosztják a csoportban.

A magyar nyelvben az angol "cakes" szó nemcsak kalácsot, hanem süteményeket vagy tortát is jelenthet, általában aprósüteményeket használnak ehhez a szertartáshoz, amelyeket egyszerűen el lehet készíteni. Egyes tradíciókban - főleg a tündérhagyományokban - egy keveset mindig meghagynak az ételből és az italból is az apró népnek (tündéreknek) tiszteletből. Az ital természetesen lehet gyümölcslé is, az étel pedig gyümölcs, ha az alkalom vagy az egyéni szükségeletek (diéta, stb.) úgy kívánják.