Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok,
Mielõtt agyam termését behordtam,
Mielõtt, mint dús csûrök a magot,
Megõrzöm magam tornyos könyvhalomban;
Ha nézem a csillagos éjszaka
Arcán a nagy mese jelképeit
S érzem, hogy õket lerajzolni a
Varázskezû sors nem soká segít;
S ha azt érzem - te tûnõ árny, te szép! -
Hogy már nem látlak viszont, s hogy soha
Nem önti belém tündér erejét
A gondtalan csók - akkor, akkor a
Mindenség partján állok, eltünõdve,
S hír s szerelem semmivé omlik össze.