Ha megöregszel

Ha megöregszel s szürke néneként ott bódologsz a tűznél,könyvemet lapozd,idézve ifju-szép szemed mélységes árnya közt a puha fényt,

Shogy szépséged s hulló mosolyodat hányan szerették,hány hű barát s ál-barát,de változékony arcod bánatát s zarándok-lelked egy szerette csak.

S míg meghajolsz az izzó rács fele,szomorkás kedvvel súgd:a szerelem elillant,elszállt túl a hegyeken,s csillagfüzér közt bujt meg szép feje.