"Örökké szoríts, örökké fájjon,
Örökké lássalak, ne érjél máshoz.
Örökkön örökké érezzem hatalmad,
Elveszíteni soha nem akarlak."
"Mondd, vannak-e álmaid?
Hisz csak magad vagy.
Mondd, álmodsz-e még,
S mondd, ott is kék az ég?
Az ég, mely itt oly tisztán ragyog,
Mint két szemed fénye, ha hagyod.
S mondd, a tó ott milyen színû,
Az elsõ csókod milyen ízû?
Tudod mit?
Ne mondj semmit.
Csak egy szót, mást semmit.
Hogy Szeretlek! - ennyit.
Egyszer majd én is elmegyek,
Lelkemet, akkor átadom Tenéked.
A vihar kinn üvöltve tombol,
Te már ébredsz, de én továbbálmodom."
"Nem mondom, hogy hiányzol,
Nem mondom, hogy kellesz nekem,
Nem mondom, hogy szeretnélek,
Nem mondom, hogy gyere velem.
Nem szeretek birtokolni,
Nem akarom a lelkedet,
Önként kell odaadnod,
Tárd fel hát, a szívedet!
A legjobb barátom lehetnél,
Csak akarnod kell,
Ne félj, hogy megsebezlek,
Ne félj, hogy elveszel!
Ha egyszer megbékélsz magaddal,
Nem téveszthetsz célirányt,
Tudod mi az, amit értelmet ad,
Tudod ki az, aki Melletted áll!
Nem kellett kérned soha,
Hogy törõdjem Veled,
Hisz itt Vagy velem minden nap,
Még ha nehezen is hiszed!
Bár éjszakánként megpróbáltam
Elfeledni nevedet,
De reggel megint visszatértél,
Megfogtad a kezemet..."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
